Órákon át kívánlak

ELSŐ FEJEZET

Rachel

Kell, hogy legyen tudományosan igazolt összefüggés: akit természet anyácska genetikailag megáldott, az kötelezően seggfej.

A barátnőm önsajnálatának az oka ott állt a férfivécé előtt. Természetesen a hölgyeknél hosszú sor kígyózott, hiszen csak a férfiak könnyíthetnek magukon kényelmesen. A Házas Srác ott álldogált és sms-t írt a telefonján – valószínűleg egy újabb gyanútlan nőt szédített. Alaposan megvizsgáltam a jobb kezén lévő gyűrűsujját, miközben iszonyatos sebességgel pötyögött. Nem volt rajta gyűrű. Micsoda meglepetés. Biztos voltam benne, hogy az a fényes fémkarika, ami az örök elköteleződést hivatott szimbolizálni, csak még jobban megnehezíti egy pasi számára, hogy elhitesse bárkivel is, álmai nőjét keresi.

Ahhh. Mekkora egy seggfej.

Kedveltem Avát, de azt hiszem, én bármelyik harmincas pasira gyanakvó szemeket meregetnék, ha ilyen béna dumát adna elő az első randin.

A Házas Srác kezéről az arcára vándorolt a tekintetem, pont akkor, amikor felnézett. Ha a szemek ölni tudnának… Szemmel vertem a majmot. Nem is tudom, miért lepett meg, amikor ennek ellenére rám mosolygott.

Paraszt.

Valószínűleg azt gondolhatta, érdeklődöm iránta.

Én is kivettem a telefonomat a zsebemből, hogy eltereljem a figyelmemet, és lesütöttem a szememet, hogy elolvassam az üzeneteimet. Bárcsak látnám azokat a rohadt betűket a szemüvegem nélkül. Eltettem a telefont. Magamon éreztem a tekintetét, miközben türelmesen várakoztam. De egy bosszús tekintet sokkal több arcizmát veszi igénybe az embernek, mint a mosolygás. És ez a paraszt egyetlen ráncot sem ért meg.

Miután végeztem és majdnem leforráztam a kezemet, amikor megmostam – az O’Leary’sben, ahol a csapokból nemcsak hideg és meleg víz folyik, hanem kurva meleg is –, hazafelé készülődtem. Már egy órája lejárt a műszakom. Ava azóta maga alatt volt, amióta besétált az életébe ez a csaló, úgyhogy kételkedtem benne, hogy ellenkezne, ha kora este együtt mennénk haza.

Egy selymes bariton állított meg, amikor kijöttem a mosdóból.

– Ismerlek valahonnan?

Megfordultam, és láttam, hogy a Házas Srác támasztotta a falat, mintha csak rám várt volna. Ne is vedd észre, Rachel! Nem éri meg pazarolni rá az időt. A srác szemébe néztem, hogy megbizonyosodhasson róla, hallottam, amit mondott, majd hátat fordítottam neki, és kimentem a bárhoz.

Nem vette a lapot. Felvette velem a lépést, és éppen belefogott a mondandójába, amikor hirtelen megálltam és felé fordultam.

– Hatalmas seggfej vagy. Tudtad?

Megdöbbent.

– Én? Akkor hát ismerjük egymást?

– Ismerem a fajtádat.

– Mi a fenét jelentsen ez?

Forgatni kezdtem a szememet.

– Azt hiszed, hogy csak azért, mert istenien nézel ki, bárkibe belerúghatsz, és aztán csak mosolyogsz tovább? Nagyon remélem, hogy a karma visszaüt, és egy nap a csinos kis feleséged lefekszik fél New Yorkkal, és átad majd neked valami kórt, amitől leszárad a farkad.

A srác feltartotta mindkét kezét.

– Figyelj, nem tudom, kinek hiszel, vagy hogy miért gondolod, hogy egy fasz vagyok, aki csak árt másoknak, de biztos vagyok benne, hogy összekeversz valakivel.

Elég volt az arcomra néznie, hogy kitalálhassa, nem vagyok kíváncsi a szövegére.

– Avával vagyok itt.

– Á, Ava. Ez mindent megmagyaráz.

Rámorogtam. Szó szerint.

– Grrrrrrr… Remélem is.

A paraszt rám villantott egy százwattos mosolyt.

– Nagyon izgi vagy, amikor így morogsz.

A szemem kis híján kiugrott a fejemből a csodálkozástól.

– Csak azt ne mondd, hogy most engem akarsz felszedni?!

– Mert az rossz pont lenne, nemde? Hiszen ismersz… és ott van Ava, meg az egész.

– Hogy te mekkora egy szar alak vagy – mondtam neki, és elsétáltam.

– Várj! – Megfogta a karomat. – Kérdezhetek valamit?

– Mit akarsz?

– Ki az az Ava?

Hihetetlen. Egy ilyen srác, még az is lehet, hogy nem emlékszik a nők nevére, akiket meghúzott. Pedig csak két hét telt el azóta, hogy utoljára lefeküdtek egymással.

– Menj haza a feleségedhez, Owen!

Otthagytam a srácot a folyosón, és visszamentem az asztalhoz, ahol Ava csendesen iszogatott, hogy elfeledje a bánatát.

– Nem akarsz kiszabadulni innen? Egy kicsit fáradt vagyok, és amúgy is korán kell kelnem.

Tudtam, hogy semmi értelme nem lenne megemlítenem neki Owent. Avval csak még több bánatot okoznék neki. Ava sajnos beleszeretett abba a seggfejbe. Abban a hónapban, amikor találkozgattak, elcsábította, megetette a béna dumájával, hogy látja a közös jövőjüket, két gyerekkel és egy mopszlival.

A sors fintora, hogy igazat beszélt. A jövőjükben tényleg szerepelt két gyerek és egy mopszli. A srác pórázzal a kezében sétált a két kislányával a parkban, amikor összefutottak. Csak azt felejtette el megemlíteni, hogy ebben a verzióban a felesége még az egy hónapos kisfiukat is a karján tartotta.

Ava megtántorodott egy kicsit, mikor leszállt a bárszékről.

– Fel kellene másznom erre a székre, és elmondani minden nőnek, hogy vigyázzanak azzal a seggfejjel.

Normál esetben egyet is értettem volna ezzel az ötlettel, de ma este biztos voltam benne, hogy ha felmászik rá, akkor könnyen a sürgősségin fog kikötni.

– Nem éri meg. – Levettem a széke támlájáról a pulóverét, és odanyújtottam neki, hogy vegye fel. Sóhajtott egyet, majd elvétette a lyukat mindkét alkalommal, amikor megpróbálta felhúzni.

A bárpult mögött Charlie, aki eddig majdnem egész éjszaka minket hallgatott, épp sört mért.

– Ez az. Innentől fogva neveket kérek. – Odavágta a teli korsót a pultra, amitől kiloccsant az ital. – Tudni akarom, kik azok a seggfejek, akik zaklatnak titeket. – Charlie O’Learyé volt a Brooklyn kocsma, ahol Avával dolgoztunk. Nem mellesleg visszavonult rendőr volt.

Elmosolyodtam.

– Oké. Tudod, hogy szívesen megsúgnám neked az összes gyanús sorozatgyilkos nevét, csak hogy lássam, ahogy a füled lilás árnyalatot vesz fel, amikor dühös leszel rájuk. – Áthajoltam a bárpulton, és adtam egy puszit az arcára. – Jó éjt, Charlie!

Mormogott valamit arról, hogy hálás, hogy nincsenek lányai, majd intett.

– Nem megyünk inkább a hátsó ajtón? – kérdezte Ava. – Nem akarok összefutni vele.

– Persze. Menjünk.

Belekaroltam Avába, hogy ne botladozzon, majd néhány lépés után felnéztem, és láttam, hogy ott van a Házas Srác. A hátsó ajtó mellett álldogált.

– Ööö, Ava, jobb lenne, ha mégis az első ajtón mennénk ki. A hátsó ajtó mellett áll.

Ava körülnézett.

– Nem. Ott van az első ajtó mellett, és Sallal, az új pincérrel beszélget.

Jobban berúgott, mint gondoltam. Felszegtem az államat, és elindultunk Owen felé.

– Még mindig biztos vagy a hátsó ajtóban, Ava?

– Igen. Owen az első ajtónál van.

Összeráncoltam a szemöldökömet.

– Hát akkor az ott nem Owen? A kék ingben?

Ava felhorkant.

– Owen az a kék inges jóképű srác, nem pedig egy görög isten földi mása.

A bár belseje felé fordítottam a fejemet. Csupán egyetlen srác álldogált az ajtóhoz közel, akit nem ismertem, és Sallal beszélgetett.

– Owen az új pincérrel beszélget?

Ava újra odanézett, sóhajtott egyet, majd bólintott.

– Meg kéne mondanom Salnak, hogy üsse ki.

– Ava, biztos vagy benne, hogy ő az? Ő Owen?

– Igen.

– De barna az inge, nem pedig kék.

Ava újra az első ajtó felé nézett, hunyorított, majd megvonta a vállát.

– Talán igen. De nem látom olyan jól. A kontaktlencséim teljesen maszatosak lettek. A sok sírástól belement a szemembe a szemfesték.

Amikor Ava közölte velem, hogy az exe besétált a kocsmába és az első ajtó irányába mutatott, csak egyetlen srác volt ott, a kék inges.

A fenébe.

Rossz srácot toltam le.

Amikor nem tudtam rávenni Avát, hogy az első ajtón távozzunk, ahol az igazi Owen álldogált, tudtam, hogy pechem van. Persze Nem Igazi Owen már engem vizslatott a szemével, mosollyal az arcán, miközben a hátsó ajtó felé tartottunk.

Biccentett Avának, miközben elhaladtunk mellette.

– Jó éjt, Ava! Jó éjt, Vadmacs!

Gyáván távoztam, végig előreszegett fejjel, amíg ki nem jutottunk az utcára. Még véletlenül sem néztem a srác szemébe.

Ava már nem volt ennyire elszánt. Ahogy kifelé mentünk, nem tudta levenni a szemét Nem Igazi Owenről. Lehet, hogy részeg...